EZ A CIKK MÁR EGY KICSIT RÉGI, DE AZÉRT KIRAKOM HÁTHA VALAKI MÉG NEM LÁTTA :)

Karim Benzema egy utolsó exkluzív interjút adott az OLTV-nek az Olympique Lyon öltözőjében. A beszélgetés során eddigi karrierjéről, a Lyonról és a Real Madridról beszélt, és elbúcsúzott korábbi sikerei helyszínétől, illetve szurkolóitól.

Karim, véget ért lyoni karriered. Emlékszel még arra, amikor ide kerültél? Alig voltál 9.
Igen, pontosan emlékszem az első edzésemre, a pályára, a környékre. Olyan srácok voltak ott, mint Remy Riou vagy Sandy Paillot, akik azóta már profi focisták.

Mi volt a családod szerepe?
Mindig fontos szerepet játszottak az életemben. Mindig ott voltak nekem, ahogy a barátaim is. A családomban mindenki szereti a focit. Nagyszerű dolog, ha az egész család egy emberként áll mögötted és nem hagynak magadra.

Mesélj nekünk az első profi szerződésedről.
Ez az Európa Bajnokság alatt történt, akkoriban nem voltam szerződtetve sehová. Megnyertük a tornát és én voltam az egyetlen francia játékos, akinek nem volt kontraktusa. A klub azonnal felajánlott egy profi szerződést. Más csapatok is érdeklődtek irántam, de Lyonban edzettem, így nem akartam máshol profivá válni. Amikor aláírtam, egyik álmom vált valóra.

Kinek a keze alatt edzettél először?
Paul Le Guennel kezdtem. Azt mondta nekem, hogy ha kiesik egy baloldali védője vagy középpályása, akkor számít rám. Ettől a pillanattól kezdve eldöntöttem, hogy profi akarok lenni, és keményebben kezdtem dolgozni, hogy ez sikerüljön.

És akkor jött a híres beszéd!
Igen, a Metz ellen.  A mérkőzés előtti éjszaka Lamine Diatta, Sylvain Wiltord, Eric Abidal és Sydney Govou mind a szobámban voltak. Nagyon szégyenlős voltam. Azt mondták, „tartanod kell egy beszédet”, én pedig azt válaszoltam, „igen, persze, hagyjatok békén”. De a közös étkezés után elkezdték ütögetni a poharakat. Teljesen elvörösödtem, nem tudtam megszólalni. Felálltam és megpróbáltam mondani valamit. Mindannyian röhögtek rajtam, de megtapsoltak. Az asztalokon táncoltak, vicces volt.

Ezek után Gerard Houllier mester következett. Tovább gyűjtötted a tapasztalatokat?
Igen, Gerard Houllier egy nagyszerű edző. Ő faragott belőlem felnőttet. Lehetőséget adott nekem nagy mérkőzéseken, ami önbizalmat adott nekem. Felnyitotta a szemem, láttam, mire lennék képes. Neki köszönhető, hogy elkezdtem bízni magamban.

Emlékszel miket mondott neked?
Azt mondta, játsszam a játékot, fejlődjek, várjak. Akkor nagyon fiatal voltam. Játszani akartam. Vártam, figyeltem, ma pedig boldog vagyok.

A példaképed mindig is Ronaldo volt…
Ő a futball történelem legnagyobb játékosa. Számomra ő az a játékos, akiben minden megvan, amiről egy focista álmodik.

Gondolod, hogy egyszer aranylabdás leszel? Gondolkodtál már ezen?
Igen, voltak ilyen gondolataim. Jó szezonokat kell produkálni, sok kiváló meccset kell játszani mind a klubcsapattal, mind a válogatottal. Szerintem ez egy olyan cél, aminek minden játékos szeme előtt lebegni kell, még akkor is, ha ez egy egyéni cím, az első pedig mindig a közös cél. De ha akarsz valaki lenni a futballban, azt akarod, hogy megismerjenek, akkor legalább egyszer Aranylabdát kell nyerned. Ez mindig ott motoszkál a fejemben. Minden, ami eddig történt velem, az tényleg álom, de továbbra is dolgoznom kell, hogy a többi álmom is valóra válhasson.

Utoljára vagy itt a Lyon hazai öltözőjében. Mit jelentett neked ez a hely?
Igazán megmelengeti a szívem – egyszerre vagyok szomorú és boldog. Örülök, mert egy nagyszerű klubhoz igazolok, ami a világ egyik legnagyobbja. Szomorú pedig azért vagyok, mert hátrahagyom a barátaimat, a tanítóimat, az embereket, akik között felnőttem itt, Lyonban – imádom ezeket a dolgokat. De mindig követni fogom a Lyon dolgait, hiszen ez a csapat tett azzá, aki vagyok. Hálás vagyok nekik mindenért.

Egy gyerekkori álmod vált valóra most, hogy a Real Madrid játékosa lehetsz?
Amikor gyerek voltam, csak ezt akartam. Ott, ahonnan származom, nyomon követtük a Madrid játékát. Amikor 16-18 éves voltam, erről a csapatról álmodoztam. Most pedig hamarosan ott fogok játszani. Nagyon boldog vagyok.

És együtt játszhatsz Cristiano Ronaldóval és Kakával…
Ők óriási sztárok, de bárcsak ott lenne még Ronaldo, az igazi 9-es. De igen, igaz – ők két óriási játékos, Aranylabda győztesek. Tanulnom kell tőlük.

Mi ragadt meg benned a Lyonban töltött évekből?
Sosem felejtem el azt az évet, amikor duplázni tudtunk. Óriási szezon volt egy csodálatos kerettel. A Bajnokok Ligájában még tovább is juthattunk volna. Mit sajnálok? Azt, hogy idén nem sikerült dupláznunk, illetve a Barcelona elleni első meccsünket. De mindenek előtt, sosem felejtek el senkit ebből a klubból, egészen a gyerekkoromtól kezdve a profi időszakig.

Mit érzel most, ha kilépsz a stadion gyepére?
Sok gondolat kavarog a fejemben. A szívembe hasít a fájdalom – sok gólt szereztem itt, sok nagyszerű mérkőzésen. Minden itt kezdődött. Remélem, nem ez az utolsó alkalom, hogy itt lehetek.

Fel tudnál idézni néhányat a góljaid közül?
Emlékszem még a Lens elleni gólomra, amikor a szélről törtem be. Az első bajnoki gólomat az Auxerre ellen szereztem, ott volt a Caen elleni szabadrúgás… Aztán ott az első gólom a Rosenborg ellen a Bajnokok Ligájában.

Mit jelent számodra a derbi?
Amióta focizom, tudok róla. Mindig azt mondták nekem, jobb ha nyerünk a Saint Etienne ellen. Igazság szerint először nem tudtam miért – csak később jöttem rá, hogy ez a rivalizálás mennyire komoly. A St. Etienne játékosaitól hallottam a válogatottban, hogy tényleg mindent beleadnak a Lyon ellen. Őrült meccsek ezek.

Bernard Lacomberól mit tudnál mondani?
Rengeteg dolgot. Ő volt a legfontosabb ember a futball karrieremben. Mindannyian tudjuk, milyen sok gólt szerzett itt. A szárnyai alá vett. A családom és én is nagyon hálásak vagyunk neki azért, amit tett… Folyamatosan kapcsolatban leszek vele, mivel ő olyas valaki, akit nagyon nagyra tartok.

Úgy hívott téged, hogy „A kölyök”…
Igen, mindig! Még akkor is, ha esetleg rossz passzt adtam, azt mondta: „Hé kölyök! Mit csinálsz?” Amikor kommentálta a meccseket, azért tette, mert annyira beleélte magát, mintha ő is a pályán lett volna. Szerettem benne, hogy mindig őszinte volt hozzám. A hibáimat és az erősségeimet is kimondta. Ezt is becsülöm benne.

Ha üzenhetnél neki valamit, mit mondanál?
Azt mondanám neki: „Bernard, az élet megy tovább. Folytatom a saját utam. Nagyon köszönök neked mindent, amit értem tettél. Mindenesetre tartjuk majd a kapcsolatot. Remélem gyakran eljössz Madridba, hogy láss játszani. Még egyszer, köszönöm.”

És akkor elkéri majd a mezedet.
A legelsőt meg fogja kapni.

Egy másik nagy lyoni személyiség Jean Michel Aulas.
Ő egy nagyszerű elnök. Mindent megtett, hogy jól érezzem magam Lyonban. Rengeteget dolgozott azért, hogy felépítsen egy csapatot. Ami az átigazolást illeti, tudta, hogy a Real Madrid volt az álmom, és beleegyezett, hogy elmenjek. Köszönöm neki. Ő egy nagyszerű ember, rokonlelkek vagyunk. Gyakran beszéltem vele, kedves ember, megért téged. Nem szerette volna, ha elmegyek, de tudta, hogy ez az álmom, ezért nyugodtan megkérhettem.

Minden itteni ember sajnálja, hogy elmész. Mit mondanál nekik?
Szép idők voltak az itt eltöltött évek. Egy kezdő fiatalt megszeretnek, ha jól teljesít a pályán. Nem könnyű az emberek szívébe kerülni, de nekem sikerült. Ma pedig köszönetet mondok nekik: nekik köszönhetően váltam sztárrá. Ha egy egész stadionnyi támogató áll mögötted, ez óriási lökést adhat. A Virage Nord, a Virage Sud, a Jean Jaures, a Jean Bouin, mind-mind engem éltettek, tapsoltak. Köszönöm nekik. Remélem, hogy egyszer visszatérhetek – ha lehetséges, itt fejezném be a karrieremet, mivel ennek a klubnak köszönhetek mindent. Amint már elmondtam, egyszerre vagyok boldog és szomorú a távozásom miatt. Egy családot hagyok magam mögött. Természetesen követni fogom a klub életét, remélem, hogy ismét megnyerjük a ligát és még sok-sok címet nyerünk.

Még a fejedben vannak a neked énekelt dalok?
Ezek a dalok különlegesek számomra. Még a családom is énekli őket. Amint már mondtam, köszönöm nekik, de nem tudok mást mondani. Szomorú vagyok, ahogy ők is. Nagyon szeretem a szurkolókat.